Miért?Kérdeztem sírva és félve...Sosem leszek már boldog!Gondoltam 1 éve...Nem tudtam hogy mit tartogat a jövö.Minig csak a mában bíztam,egy olyanban amely szép boldog jövöt ígér...New york...Minden itt kezdödött.Itt születtem és most is itt lakom.Mindenki az álmok városának nevezi,de én csak szarfészeknek hívom.Utálom ezt a helyet és próbálok menekülni de valami mégis visszatart.Anyukám és kishugom Sellby.Hisz ök is itt vannak...A nevem Hope és szerinem önmagáért beszél.20 éves vagyok és nem vagyok átlagos New York-i csaj..Nem cigizek,iszok,drogozok és nem is gördeszkázok...Nekem a műkorcsolya a mindenem..Egynap szeretnék indulni az olimpyán...de ez is csak álom marad.Anyukám is nagyon szeretné hogy profi műkoris legyek mert ö is az volt ifjú korában..Már nem egyszer okoztam neki csalódást de idén,idén megmutatom!!Pasim nincs és nem is volt...A kori miatt sosem volt idöm ilyesmikre...még bulikra és délutáni programokra se.Anyu állandóan az edzéssel zaklatott.Természetesen vannak pasik akik tetszenek de nem hiszem hogy eséllyem is van náluk.Apukámat sajnos 10 éve meggyilkolták..Este én apu és anyu színházban voltunk,és éppen hazafelé tartottunk amikor egy utcai verekedésbe csöppentünk.Apu szét akarta választani öket,minket pedig arréb lökött és mondta hogy bújjunk el a sikátorban...2 lövést hallottunk..kidugtam a fejem akuka mögül és láttam ahogyan összeesik és rögtön bömbölni kezdtem.Anyu befogta a számat hogy ne halljanak meg..Amikor elmentek anyu megnyugtatott,de nem sikerült és egymás vállára borulva sírtunk...Azt mondogatta hogy nem az én hibám,de mindig érezteti velem hogy de igen.mert én eröszakoskodtam hogy aznap menjünk el a színházba...De bezzeg Sellbít ugy szereti mint egyetlen gyerekét,nekem csak parancsolgatni tud...-.-a Gimiben sem voltam túl népszerű...Alig vártam hogy vége legyen...Az életem nem állmásból mint kori+kori+kori+munka...Mert hogy igen dolgoznom is kell egy butikban dolgozok mint eladó.Még haza se érek a munkából egyböl edzésre kell mennem..K nem találnád de az anyám az edzöm...És edz még másokat is.Pl John Grimes-t is aki egy irtócuki helyespasi..Írországból költözött ide és egy házban lakunk.Ö nem korizik de mindig eljön megnézni az edzést mert hogy van barátnöje....Teresa.Akit gyülölök.Mert ö anyu kedvence-.- Sosem fogom megérteni anyámat..Csak egy igazi barátom van lucky a kiskutyusom.2 éve hazafelé jöttem az edzésröl amikor ugatást hallottam egy kukából.Kinyitottam és benne volt ö.Azért neveztem el Luckynak mert szerencséje volt hogy megtaláltam..ha ö nem lenne akkor már biztos kiugrottam volna a szobám ablakából ami az 5. emeleten van.A mai nap is olyan volt mint a többi ebben a büdös koszos városban.Nekem kellett volna Sellbyt suliba vinnem de elaludtam akárcsak Sellby.Egész nap azon izgultam mit fogok kapni anyutól mert nem elég hogy Sellby nem ment suliba de én sem mentem a reggeli edzésre...Most nagyon félek..fél óra mulva kezdödik a kövi edzés,ugyhogy a hugit lepasszolom mrs.Pallmer-nek a szomszéd néninek...Ö nagyon szeret engem és mindent megtesz a kedvemért.

Elnézést kérek Mrs.Pallmer de elaludtam és nem tudtam elvinni a suliba és mindjárt elkések a...-mondtam zihháltan

Semmi gond kicsim nyugodtan fuss csak mi elleszünk egymással...-mondta kedvesen Msr.Pallmer

Rohantam minhat kergetnének...Amikor beléptem megpillantottam John-t és Teresa-t ahogy egymás szájában vannak...Pfúúj gondoltam magamban.De most ennél fontosabb dolgom is van..Lelógatott fejjel léptem oda anyámhoz...Elnézést Edzö de nagyon elaludtam és...

Hallgass!Eleget hallottam...Menj csak haza alukálni mert számodra a mai edzés végetért! Viszont látásra-nézett rám anyu és a kezéve kifelé invitált...Ugye azon gondolkodtok hogy miért hivom Edzönek?! Ez egyszerü mert a pályán nem létezik a mi "anya-lánya" kapcsolatunk...Nem mintha amugy is lenne...Leszegett tekintettel kifelé indultam a fejem csak akkor kaptam fel mikor Teressa egy nagyon undorító megjegyzést tett:

Háth igen...ha valakinek se anyja,se apja,se pasija,se tehetsége!!!-nevetett gonoszan Nem válaszoltam csak a szemébe néztem és ugy közöltem hogy undorító vagy!!! Egyedül jártam az utcán hazafelé tartva mikor valaki rámkiabált.Hope!! Hope!!! körbefordultam és kerestem hogy vajon ki lehet az.

Hope! Csak annyit szeretnék mondani hogy ne figyelj Teressa-ra...

Kösz nem szoktam...de azért tényleg köszi hogy mellém állsz..-mosolyogtam

De ha lehet ezt ne nagyon említsd Teressanak,sziaa-mondta John és elrohant..Mosolyom egyböl lelohadt és továb ballagtam az utcán...Amikor hazaértem egyböl Mrs.Pallmerhez indultam Sellbyért..Persze a jó öreg Msr.Pallmer egyböl látta hogy gond van.sütivel és tejjel kínált.Elmeséltem neki mindent,és..és...bárcsak lehetne egy olyan nagymamám mint ö...Újjult erövel és bátran indultam haza hogy szembe nézzek egyetlen félelmemmel...Anyával...