My life as Hope

Már este volt,egy sötét télies ijesztö este.A szél süvített,és az égen felhök gomolyogtak.A jégpályát lámpák világították meg.Olyan hideg volt hogy látszott a lehelletünk.Ed csak ott feküdt a földön,én pedog mellette gubbasztottam.Csak gondolkodtam,miközben egy szemtelen és szomorú könnycsepp folyt le az arcomon.Már nem szólóongattam,nem rázogattam.Összezuhantam és csak némán néztem a jeget.Csak annyit észleltem hogy valaki kezét nyujtja nekem.Felnéztem...Ed nyujtotta a kezét.Hirtelen szétesett a világ és felmerült bennem egy kérdés:WTF?Gondolatok kavarogtak bennem.Dehát az elöbb még ott feküdt mozdulatlan..Mostmeg kezetnyújt nekem?Hirtelen csak egy álomnak tünt..De nem az volt.Amikor felálltam kicsit megimbolyogtam,de Ed megtartott.Rámnézett és látta hogy egy kicsit el vagyok sápadva ígyhát azt javasolta ülljünk le egy kicsit.Azt is mondta hogyha nem akarok akkor ne beszélgessünk csak ülljünk.Ez így volt fél óráig..De aztán:

Jobban vagy?-fordult felém Ed

Én,de hisz te hallátl meg majdnem miattam...

Miattad?Dehogy csak én voltam béna..Neked ehhez semmi közöd nem volt.Tényleg Hope ne okold magad..-nyugtatgatott Ed..Még ültünk ott ugy kb 5-10 percet és mondtam hogy nekem már mennem kell...Mivel egy házban lakunk ezért hazakísért.Ez a kis malör jól elvágta a randit...Tök romantikusvolt megminden.Mert..Jah amugy nem is mondtam milyen volt a pálya.Televolt szorva rózsaszírmokkal(ami valljukbe nem valami jó mert nem lehet töle korizni de akkor is szép volt),és a pálya szélén gyertyák is világítottak.annyira édes volt Edtöl ez az egész!Csakhát a történtek miatt löttek a hangulatnak.Késö volt már amikor hazaértem.Lábújjhegyen lépkedtem hogy nehogy felébresszem a többieket.Benéztem Sellby szobájába és aludt.Édesdeden.Majd bevonultam a sajátszobámba,lemostam a sminket,átöltöztem,megfésültem a derékig érö csokibarna hajamat és nyugovóra tértem.Másnap ujra a napi rutin.Felkelés,Sellbyt sulibavinni,munka,éééééééés koriedzsés.a mai napon egy eléggé furcsa dolog történt.Anya KEDVES volt velem..értitek?kedves...Kissé gyanus votl de kifejezetten élveztem!Olyan volt mint egy...mintegy igazi anya!Az edzés végén odajött hozzám:

Hope drágám,lesz egy verseny...egy páros verseny...a címe Mom&Daughter.Szeretnék benevezni veled..-mondta mézesmázasan anyu..Drágám?szertnék?Veled?Oké és mi atrükk?

Miért nem viszed Teressat?-mondtam szemrehányóan

Mert ö nem a lányom..én veled szeretném ezt végigcsinálni! ehhez nem nagyon füztem hozzá semmit csak bólogattam hogy oké meg minden.Végülis beleegyeztem.Az elmult hetekben semmi izgi nem történt..Elkezdtünk próbálni anyuval,Sellbyvel majdnem minden délutánt eggyüttöltöttünk és persze Edé volt minden estém..Ment minden mint a akrikacsapás.Söt egyik nap a padláson megtaláltam a régi kismackómat,amit mindig magammal vonszoltam.Barna nagy szemekkel kockás sállal és akkora mint a tenyerem..Még apátol kaptam.elötörtek mbelölem a régi emlékek.Sírni kezdtem.Sellbí halk léptekkel jött felém és megkérdezte: "Mi a baj Hope? Te sírsz?" erre csak annyit mondtam nincs semmi baj..Sellby csak a macit bámulta.Láttam hogy mindent megtenne hogy megkapja tölem.De nem kérte nem is nyávogott érte.Tehát felajánlottam neki a mackót.Sellbí szeme felcsillant a nyakamba ugrott és ezerszer megköszönte.Mondtam neki hogy ki kéne mosni de egy percre sem engedte el.hogy eggyesek mit meg nem adnak egy játékért :) Amióta Eddel járok már nem vagyok beleesve Johnba..Nem is értem mit szerettem benne.Minegy már túl vagyok rajta.És ott van anyu aki nagyon furcsa.Tehát vacsi után amikor mosogatott,rákérdeztem:

Anyu,nem fogsz megbántódni ha most megkérdezem hogy mi ez a nagy fellángolás?

Miféle fellángolás?-kérdezte nevetve anyu

Az hogy most ennyire érdeklöszd írántam,a munkám íránt,a fiúm íránt és stb...

Csak szeretnék jó anya lenni...-erre nem mondtam semmit és anyu végül kibökte az igazságot:

Okéoké..A versenynek komoly tétje van.A nyertes duo pénzt kap rengeteget!És az edzö pedig óriási elismerést.Hope kérlek segíts nekem!-beleegyeztem..Bár a szívem mélyén ezt gondoltam:neki a pénz,és a dícsérö szavak a legértésesebbek?cöh! De túl tettem ezen magam és segítettem anyunak ha már a világrahozott és felnevelt.

Hirtelen ledermedt.nem tudtam mire véljem,hogy azért ilyen mert örül vagy mert nem akarja már..Elengedte a kezem és zavarában vakarni kezdte a tarkóját.Majd finoman a hajamba túrt és megsímogatta az arcom.Meg akart szólalni,a szája már ráált de hang nem jött ki belöle.csak álltunk és álltunk.Kezdett kínos lenni hisz több 100 ember bámult minket.a tömeg sutyorogni kezdett.Körbenéztem.és a tömeg egyre türelmetlenebb volt.Ilyeneket kiabáltak :" mi lesz már??...stb.."A mosoly egyre gyorsabban kezdett lefagyni az arcomról..Azt éreztem mintha Ed megakarna hátrálni de:

Hope,te egy nagyon különleges lány vagy.Hozzád hasonlóval még soha nem találkoztam! Hisz segítessz az idöseknek,önkéntes vagy egy kutya menhelyen és még a gyerekeket is szereted! Kedves vagy és gyönyörü.Egyszerüen tökéletes!Néha azon gondolkozom hogy vajon álmodom-e hogy te létezel!És igen létezel.szeretném ha most megfognád a kezem és soha nem engednéd el...Szeretném ha a barátnöm lennél!!-mondta Ed egyre Hevesebben és magához ölelt.Mire a tömeg ezt kezdte skandálni :Csókót csókót!.nem kelett kétszer mondani!!ez volt életem eggyik legszebb pillanata.OMG.A naaagy Edward Grimes egész New york elött kikiáltott barátnöjének.Szó szerint!! Másnap reggel iszonyat boldog voltam,és nagyon fáradt is mert,csak annyira emlékszem hogy sétáltunk Eddel...De olyan álmos voltam hogy már hazafelé a metrón is elaludtam.Mivel ma szombat van nem dolgozom,ezért ráérek megcsinálni amit anyu kért tölem.Gyorsan felöltöztem és neki is kezdtem.Egyszer csak puff..nagy csattanást hallottam.És igen megjött anyu.Idegesnek tünt ezért csak ennyit mondtam neki: Jóreggelt anyu! Mire ö bejött a konyhába és a napilapot dobta elém.

Haljam a magyarázatot! Ugyanis nem tudom hogy mire volt ez jó! Megbeszéltük hogy kerlöd a médiát! Mert te már kétszeres válogatott vagy! a te pályád megy magától de teressa így háttérbe szorúl! Van róla fogalmad meddig tartott felépíteni azt a kis karriert?

Sajnálom anyu de én tényleg nem tudom miröl beszélsz és ha tudnám is akkor biztos nem volt szándékos..-mondtam miközben majdnem elnevettem magam...Mire anyu csak a címlapra mutogatott..Gonoltam okéoké megnézem,a címlapon ez állt:

"Az Ír szupersztár duo eggyik tagját Edward Grimest tegnap a time squeren látták ahhogy éppen ujdonsült barátnöjének Hope Line többszörös válogatott műkorcsolyázónö kezét fogta.Ezután mrs.Line akkora extázisba esett hogy ugy nézett ki mint egy részeg.De! nem volt az.Vajon lesz még folytatás? Kiváncsian várjuk ;)"-erre nem tudtam mit mondani csak nevettem..Anyu értetlenül állt ott és állandóan rámszólt hogy ne nevesek mert nem vicces..deh akkor is blahblahlblaaah..csak ennyit érterttem!Mert nem érdekelt...Komolyan Teressa miatt nem járhatok egy fiúval?! Ez a nevetséges :PAnyu nagyon ideges volt de fél órába sem tellett hogy lenyugodjon...És mivel kitakarítottam,szabadnapom is van...ezért végre elmehetek a tegnap megbeszélt randimra Eddel!!!Gyorsan összeszedtem a holmimat,és öltözni kezdtem.Szüknacit húztam egy kék flitteres pólót és hozzá egy fekete Converse csukát.Majd megfésülködtem egy gyors smink és már rohantam is Ed karjaiba..Szó szerint.Éppen a lépcsöház ajtajához értem amikor megbotlottam,de Ed is ott volt és elkapott!A randink iszonyat jó volt!Elmentünk moziba majd sétáltunk.a végén Ed nagy "meglepetése" következett.Bekötötte a szememet és

Teljesen!Tetszik?-mondta Ed...Én csak bólógattam és vigyorogtam mint a tejbetök.El tudjátok ezt hinni?Ed vett nekem egy saját jégpályát!! tök buggyant a srác! Csak egy kikötése volt,hogy tanítsam meg korcsolyázni...Ezen csak nevettem hisz ez nem lesz valami egyszerü,de végülis azt mondtam oké miért ne!Megfogtam a kezét és úgy vezettem... Ed egész gyorsan belejött! ezért elengedtem a kezét (amit valljuk be nehezen akart) hogy egyedül próbálkozzon.Mondtam neki hogy egy perc és jövök mert telefonálnom kell.5 percel késöbb amikor visszamentem Ed a földön hevert.Mozdulatlanul.Hirtelen le vert a víz,a szívem majd kiugrott a helyéröl és sírni kezdtem.Berohantam hozá a jégre.Rázogattam és közben a nevét ordítottam amikor...

Már 1 hete hogy anyuval nem beszélünk egymással..Tudjátok ez olyan érzés mintha nem lenne anyám.Rám se néz,nem is készít számomra vacsorát,nem mos és amikor leülök a nappaliba mellé tv-zni kimegy a konyhába és ott folytatja tovább.És még az a vicc benne hogy csak 1 koriedzést hagytam ki..és ez van.Mi lesz ha majd el akarok költözni?Jah és ez még mindig nem minden..A srác akibe bele vagyok zúgva titkolózik elöttem.Nem,ez nem csak egy apró titok...Söt ez pont hogy hatalmas dolog...és tudom még csak 1 hete ismerem.De ezt azért igazán elmondhatta volna.Reméltem mostanára kezd bennem megbízni.De ezek szerint...És még történt egy nagyon váratlan fordulta..De mindent megfogtok tudni a maga idében! Szóval tök átélagos napom volt..Reggeli edzés,délutáni edzés és a jól megérdemelt 2 órás pihenö amikor a blogomat írom és csüngök a facebookon.Tehát ahogy már mondtam éppen facebookon voltam amikor megjelent a következö hirdetés : Do you like JEDWARD? én csak néztem h mi a túró az a JEDWARD mert még sohasem hallottam róla..Amikor a kép bejött azt hittem lefordulok a székröl...Az igazi nevük pedig John Grimes és Edward Grimes...A Grimes ikrek!-csaptam arcomhoz a tenyerem.Az nem lehtetlen!!De nagyon kiváncsi természet vagyok ezért hát kutakodtam kicsit utánuk!És mindent megtudtam amit egy "rajongónak"tudnia kell róluk..Azt is megtudtam hogy azért jöttek New yorkba hogy befussanak amerikába is..Merthogy ök Angliában és Európában énekes szupersztárok!!Ekkor fogtam fel és el is sikítottam magam: Egy sztár a pasiiiim??Igenám a boldogság tartott 5 percig...Mert nem bízott bennem annyira hogy ezt megossza velem..Pedig én ez alatt az 1 hét alatt minden titkomat kiadtam neki..És boom máris lefagyott az arcomról a mosoly...Ezután akis gondolatmenet után nagyon elromlott a kedvem..Nem csak emiatt hanem mert indulnom kellett a munkába...Utközben olyan érzésem volt mintha valaki követne és hátrafordultam...De semmi.Majd elindultam elöre,de amikor megfordultam ott állt elöttem valaki.Akkorát sikítottam hogy sztem egész Menhetten hallotta...Eggyet találhattok de ne inkább megmondom: Ed volt.

Ed jézusom a frászt hoztad rám...Micsinálsz itt?

Háth semmit..Csak meg akartam kérdezni hogy nincs-e kedved sétálni velem?Most ugy sincs semmi dolgom és szeretnék mutatni valamit...-mondta Ed izgatottan

Nem most nem megy,nincs kedvem és amúgy is dolgozni indultam..bocsi..-mondtam és tovább indultam..Ed meg csak állt egyhelyben és nem értette..Majd a földre kucorodott.Bennem volt hogy megfordulok de már így is késésben voltam.Már kezdett sötétedni mivel télvan..New york tele volt szebbnél szebb égösorokkal! Mert nemsokára karácsony van!Ahhogyan az utcán sétáltam megláttam egy épületet amin égösorokkal volt kivilágítva és a következö állt rajta : HOPE,LESZEL A BARÁTNÖM? ED GRIMES<3A lélegzetem is elállt! Azonnal fogtam magam és visszarohnatam Edhez.De ö már nem volt ott.Most mi tegyek?-kérdeztem magamtól Eszembe jutott hogy a "rajongók" azt írták hogy a srácok mindig megosztják a twitteren éppen hol vannak és micsinálnak..Elökaptam a mobilomat és igen ezaz!!! Ed éppen most ért a Time Square-hez ha futok akkor még utolérhetem!Ennyire gyorsan még a gimis tesiórán sem futottam pedig szerettem a tesiórát!!!Amikor a Time Square-hez értem megláttam régi jó barátomat Luke-ot a hekker zsenit ><

Hééj Luke!!Jézusom 1000 éve nem láttalak és lenne egy óriási kérésem!!-mondtam és a fülébe súgtam..Miután ez el volt intézve már csak Ed-et kellett megkeresnem..De sajnos akkora tömeg volt hogy sehol sem láttam!Mikor már teljesen feladtam a küzdelmet a szemem sarkából megpillantottam ahogyan szomorúan és magányosan gubbaszt...eszeveszett kiabálásba kezdtem: ED!EEEEED!! mire ö megpillantott.Ed ódarohant hozzám és megölelt!Mire én a megbeszélt jelet leadtam Lukenak.És hopp 2 mp múlva ott voltunk azon az óriási kivetitőn + még a hangunkat is lehetett hallani.Olyan volt mintha minden nekem dolgozna..Egy forgalomterelö rendör megállította a közlekedést és a túristák csak tágra nyilt szemekkel figyelték h mi is lesz itt! Megfogtam Ed kezét és elkezdtem:

Ed amit,amit nekem csináltál az nagyon édes dolgog volt..Én pedig elhajtottalak és ezt nagyon sajnálom...De a válaszom igen!!Igen Ed szeretnék veled járni és ha kell akkor legyen tanum egész New York!!!-mondtam miközben a szemébe néztem.Utána csak áltunk ott kézenfogva és egymás szemébe nézve,mikor Ed....

Lefelé lógó fejjel és már majdnem könnyes tekintettel indultam haza...a lépcsőház nagy és hangos lépteimtöl viszhangzott.Vagy nem csak az enyémtöl?Olyan volt mintha valaki más is lenne ott.mindegy gondoltam magamba,majd felteszem a kapucnimat és akkor nem látják hogy sírok..Egyszer csak azt vettem észre hogy hopp elöbb még a padlót néztem most meg a plafont bámulom?Kellett 1 másodperc hogy felfogjam..Gondolataimat egy bársonyos hang zavarta meg...

Jézusom Hope neharagudj..Nem direkt volt csak... végül is nem mondhatom hogy nézz a lábad elé..Mi a baj?-mondta John

Semmi gond...és..mindegy most rohanom kell!-mondtam

Sziah..mondta john nagyot sóhajtva.Mi volt ez?De...Áh mindegy nem tudok most ezzel törödni még várrám egy nagy fejmosás.Huráá! Óvatosan nyitottam ki az ajtót.Anyu épp a konyhában volt..Sellby persze egyböl berohant és azt kiálltozta:Anyuciii!!! én pedig lassan bebatyogtam az elöszobába.Ledobtam a táskámat és levettem a csizmámat.Majd a konyha felé indultam..Anyu éppen Sellbyt puszilgatta,és amikor meglátott engem szeméböl eltünt az a csöppyi szeretet amit irántam szokott érezni.Sellbyt a szobájába küldte és folytatta a vacsorát.Hosszú csend után,bátorkodtam anyuval beszélni ami lássuk be nem ugy sikerült ahhogy gondoltam..

Anyu,nagyon sajnálom hogy elaludtam,de tudod mostanában nagyon sok a dolgom és nincs idöm pihenni.Hidd el hogy nem direkt nem mentem el..Azt is tudod hogy a kori a mindenem és soha nem fogom abba hagyni!Akkor se ha elesek és eltöröm a lábam mert van hitem és anyu lécci szólalj meg!- mondtam sírva..Anyu nem szólt semmit,csak folytatta némán...majd nagyot sóhajtott és nekikezdett.

Kicsim..nem haragszom...inkább tombolok!Ezt akkor sem engedheted meg magadnak ha olimpyai bajnok akarsz lenni..És mostanában elég sok az ilyen véletlen...Holnap tripla edzés nincs vacsi és indits aszobádba!-monda anyu idegesen

Mii? Anyu mások olyanokért kapnak "szoba fogságot" ha szemtelenek,vagy mert rossz jegyet kaptak,vagy valami roszat csináltak..De...Mindegy akkor jóéjszakát!!-mondtam feldúlva és a szobám felé vettem az irányt...Ledobtam magam az ágyra és álomba sírtam magam..Másnap nagyon kemény edzést kaptam,és ráadásul anyu nem anyuként beszélt velem hanem mint edzö aki az olimpyára készít fel...És wtf??? Teressa-val meg ugy beszél mintha az édes ügyes okos kis lánya lenne..John persze ma is ott ült és végignézte ahogy velem kiabállnak..Az edzés közepén belépett egy srác a terembe...És pont ugyan úgy nézett ki mint John..és meg épp egy tripplaluc közezén tartottam amikor odapillantottam.És természetesen elestem..A "srác" rögtön odarohant hozzám és felsegített...

Jól vagy? Remélem nem ütötted meg magad...Szia Ed vagyok :)

Szia,kutya bajom....A nevem Hope :)

Ügyes vagy csak így tovább! menni fog! Azt hallottam nem sokan tudnak tripplaluc-ot ugrani.De te egyike vagy ennek a kevésnek..mosolygott Ed

Várj még feldolgozom az infot...Te most..Te John Grimes ikertesója vagy?-kérdeztem döbbenten...és ekkor anyu felkiabállt:"jóóólvan lányok az edzésnek vége!! Rómeó,Júlia könyörgöm ezt inkább folytassátok máshol..."

Edzö és még maradnék egy kicsit gyakorolni...lehet róla szó?-kérdeztem..anyu meg csak bólógatott és ennyit mondott " de a szöke herceg nélkül ha lehet" majd kacsintott egyet és kiment.Ed közben a kérdésemre válaszolt és egy jó nagyot tanyált amikor korcsolyázni próbált.Megtanítottam egy pár alaptrükkre és közben nagyon jót beszélgettünk...Ezután mivel egy házban lakom vele is haza kísért..

Nagyon jól éreztem magam veled.Nagyon kedves lány vagy és..nem lenne kedved egyiknap sétálni velem?-kérdezte Ed izgulva

De persze szívesen!-mondtam izgatottam.Elköszöntünk egymástól és beemntem az ajtón...Ugrálni kezdtem de az elöszobában ahol még senki sem látott...Majd felrohantam a szobámba..vigyorogtam mint a tejbetök és nem birtam aludni egész éjjel.Azt hiszem szerelmes vagyok!!!!!Pedig alig 2 órája ismerem...OMG talán jobb lesz a Grimes fiúkkal vigyázni?!

Miért?Kérdeztem sírva és félve...Sosem leszek már boldog!Gondoltam 1 éve...Nem tudtam hogy mit tartogat a jövö.Minig csak a mában bíztam,egy olyanban amely szép boldog jövöt ígér...New york...Minden itt kezdödött.Itt születtem és most is itt lakom.Mindenki az álmok városának nevezi,de én csak szarfészeknek hívom.Utálom ezt a helyet és próbálok menekülni de valami mégis visszatart.Anyukám és kishugom Sellby.Hisz ök is itt vannak...A nevem Hope és szerinem önmagáért beszél.20 éves vagyok és nem vagyok átlagos New York-i csaj..Nem cigizek,iszok,drogozok és nem is gördeszkázok...Nekem a műkorcsolya a mindenem..Egynap szeretnék indulni az olimpyán...de ez is csak álom marad.Anyukám is nagyon szeretné hogy profi műkoris legyek mert ö is az volt ifjú korában..Már nem egyszer okoztam neki csalódást de idén,idén megmutatom!!Pasim nincs és nem is volt...A kori miatt sosem volt idöm ilyesmikre...még bulikra és délutáni programokra se.Anyu állandóan az edzéssel zaklatott.Természetesen vannak pasik akik tetszenek de nem hiszem hogy eséllyem is van náluk.Apukámat sajnos 10 éve meggyilkolták..Este én apu és anyu színházban voltunk,és éppen hazafelé tartottunk amikor egy utcai verekedésbe csöppentünk.Apu szét akarta választani öket,minket pedig arréb lökött és mondta hogy bújjunk el a sikátorban...2 lövést hallottunk..kidugtam a fejem akuka mögül és láttam ahogyan összeesik és rögtön bömbölni kezdtem.Anyu befogta a számat hogy ne halljanak meg..Amikor elmentek anyu megnyugtatott,de nem sikerült és egymás vállára borulva sírtunk...Azt mondogatta hogy nem az én hibám,de mindig érezteti velem hogy de igen.mert én eröszakoskodtam hogy aznap menjünk el a színházba...De bezzeg Sellbít ugy szereti mint egyetlen gyerekét,nekem csak parancsolgatni tud...-.-a Gimiben sem voltam túl népszerű...Alig vártam hogy vége legyen...Az életem nem állmásból mint kori+kori+kori+munka...Mert hogy igen dolgoznom is kell egy butikban dolgozok mint eladó.Még haza se érek a munkából egyböl edzésre kell mennem..K nem találnád de az anyám az edzöm...És edz még másokat is.Pl John Grimes-t is aki egy irtócuki helyespasi..Írországból költözött ide és egy házban lakunk.Ö nem korizik de mindig eljön megnézni az edzést mert hogy van barátnöje....Teresa.Akit gyülölök.Mert ö anyu kedvence-.- Sosem fogom megérteni anyámat..Csak egy igazi barátom van lucky a kiskutyusom.2 éve hazafelé jöttem az edzésröl amikor ugatást hallottam egy kukából.Kinyitottam és benne volt ö.Azért neveztem el Luckynak mert szerencséje volt hogy megtaláltam..ha ö nem lenne akkor már biztos kiugrottam volna a szobám ablakából ami az 5. emeleten van.A mai nap is olyan volt mint a többi ebben a büdös koszos városban.Nekem kellett volna Sellbyt suliba vinnem de elaludtam akárcsak Sellby.Egész nap azon izgultam mit fogok kapni anyutól mert nem elég hogy Sellby nem ment suliba de én sem mentem a reggeli edzésre...Most nagyon félek..fél óra mulva kezdödik a kövi edzés,ugyhogy a hugit lepasszolom mrs.Pallmer-nek a szomszéd néninek...Ö nagyon szeret engem és mindent megtesz a kedvemért.

Elnézést kérek Mrs.Pallmer de elaludtam és nem tudtam elvinni a suliba és mindjárt elkések a...-mondtam zihháltan

Semmi gond kicsim nyugodtan fuss csak mi elleszünk egymással...-mondta kedvesen Msr.Pallmer

Rohantam minhat kergetnének...Amikor beléptem megpillantottam John-t és Teresa-t ahogy egymás szájában vannak...Pfúúj gondoltam magamban.De most ennél fontosabb dolgom is van..Lelógatott fejjel léptem oda anyámhoz...Elnézést Edzö de nagyon elaludtam és...

Hallgass!Eleget hallottam...Menj csak haza alukálni mert számodra a mai edzés végetért! Viszont látásra-nézett rám anyu és a kezéve kifelé invitált...Ugye azon gondolkodtok hogy miért hivom Edzönek?! Ez egyszerü mert a pályán nem létezik a mi "anya-lánya" kapcsolatunk...Nem mintha amugy is lenne...Leszegett tekintettel kifelé indultam a fejem csak akkor kaptam fel mikor Teressa egy nagyon undorító megjegyzést tett:

Háth igen...ha valakinek se anyja,se apja,se pasija,se tehetsége!!!-nevetett gonoszan Nem válaszoltam csak a szemébe néztem és ugy közöltem hogy undorító vagy!!! Egyedül jártam az utcán hazafelé tartva mikor valaki rámkiabált.Hope!! Hope!!! körbefordultam és kerestem hogy vajon ki lehet az.

Hope! Csak annyit szeretnék mondani hogy ne figyelj Teressa-ra...

Kösz nem szoktam...de azért tényleg köszi hogy mellém állsz..-mosolyogtam

De ha lehet ezt ne nagyon említsd Teressanak,sziaa-mondta John és elrohant..Mosolyom egyböl lelohadt és továb ballagtam az utcán...Amikor hazaértem egyböl Mrs.Pallmerhez indultam Sellbyért..Persze a jó öreg Msr.Pallmer egyböl látta hogy gond van.sütivel és tejjel kínált.Elmeséltem neki mindent,és..és...bárcsak lehetne egy olyan nagymamám mint ö...Újjult erövel és bátran indultam haza hogy szembe nézzek egyetlen félelmemmel...Anyával...